Egyszer volt, hol nem volt, volt egy öreg boszorkány. Messze, a hét elektromos hegyen túl, ahol már mindenhol pusztulás és üresség uralkodott, ott éldegélt egy kis kunyhóban. Nem volt semmije, csak egy elektromos seprűje.

Egyik nap, kora reggel, elindult meglátogatni egy távoli rokonát. Félúton azonban lemerült az akkumulátor a söprűjében. Olyan helyen pottyant le, amit még sosem látott ezelőtt.

Ezen a helyen minden mesebeli volt és az állatok tudtak beszélni. A boszorkány meglátott egy macskát, ami emberi hangon szólalt meg:

- Ha teljesíted a kérésem, akkor jó tett helyébe jót várj, miaúúú.

Jó tett helyébe jót várj!

A macska ezt mondta:

- Fönn vagyok a fán és egy gyémánt létra kell, hogy le tudjak innen jönni. De a létrát egy nagy sárkány őrzi. Idehoznád nekem a létrát? 

- Nem. - válaszolta a boszorkány. 

- Ha idehozod a létrát, akkor megjavítom a söprűdet. - mondta a macska. 

- Rendben van. - egyezett bele a boszi.

Nem!

- De most nagyon fáradt vagyok, először alszom egyet.

Lefeküdt és nyomban el is aludt. A macska leosont a fáról és ellopta a seprűt. 

Pár óra múlva felébredt a boszorkány, és a seprű helyett egy macskakaparással írt cetlit talált. Hosszú időbe telt, mire megfejtette az üzenetet, miszerint a macska hazavitte, és átkódolta az elektromos seprűt, ami ezentúl csak azokat fogja szolgálni, akik jószándékúak. Volt hát min gondolkodnia a gonosz boszorkánynak, míg a mancsnyomokat követte a cica-lak felé.

???