Minden gyermeknek, aki szereti a mesét!

"A mese játék, csoda, hit és lélek.

 Mosoly mindenki lelkére.

 A mese az gyógyír, az befele és kifele is   gyógyít." 

(Csernik Szende)

Gyurka Erika

Egyszer régen nagyon régen,
kint jártam a meseréten.
Ahogy mentem, ahogy jártam
tudjátok, hogy mit találtam?
Semmi mást csak egy mesét,
kezdem is az elejét…

Késő őszre járt az idő. 

A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlen alma. 

Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van-nem tud odáig felugrani.

- Kárr-kár!

Körülnéz a nyúl, és meglátja,hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.

-Hallod-e, Varjú koma!-kiáltotta a Nyúl.

-Szakítsd le nekem az almát.

Varjú átrepült a fenyőfáról a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.

- Köszönöm szépen, Varjú koma!-kiáltotta a Nyúl, és fel akarta emelni az almát, de az -uramfia, mit látnak szemei?!-szusszant egyet, és elszaladt.

-Hát ez meg miféle csoda?

Megijedt a nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.

-Állj meg, állj meg!-kiáltozott a Nyúl.

-Hová viszed az almámat?

-Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.

Nyúl odaugrott Sündisznócskához.

-Azonnal add vissza az almámat!Én találtam rá!

Odarepült hozzájuk a Varjú!

-Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!

Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta:

-Ez az én almám, az enyém!

Veszekedésük  felverte  az erdő csendjét.Verekedésig fajult a dolog:

a Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, Sündisznócska tüskéivel megszúrta a Nyulat, a Nyúl pedig oldalba rúgta a Varjút...